|
Éomer
2991-NK. 63. (3084) Éomer Éadig. Még fiatalon ő lett Rohan udvarmestere (3017), és mint apját megbízták a keleti végek felügyeletével. A Gyűrű-háború alatt Théored elesett a Vas-folyó átkelőjénél vívott Szarumén ellen vívott csatában. Ezért Théoden mielőtt meghalt volna a pelenori síkon, Éomert nevezte ki utódjául, és királynak nevezte. Azon a napon Éowyn is kitüntette magát mert álöltözetben harcolt a csatamezőn ; később a lovasvégiek a Bal Kar Hölgyének nevezték.
Éomer nagy király lett , és mivel fiatalon lépett Théoden örökébe, 65 évig urlkodott vagyis tovább mint eddig előtte lovasvégi király, kivéve Öreg Aldort. A Gyűrű-háborúban barátságot kötött Elesszár királlyal és Dol Amroth-i Imrahillal, és sokszor ellátogatott Gondorba. A harmadkor utolsó esztendejében feleségül vette Lothírielt, Imrahil lányát. Fiuk, Szép Elfwine követte az uralkodásban.
Éomer alatt teljesült a kívánsága azoknak a lovasvégi embereknek akik békében akartak élni; a nép sokasodott mind a völgyekben, mind az alföldön, és a lovak is megszaporodtak. Gondorban most már Elesszár király uralkodott, Anorban ugyanő. E régi királyságoknak minden tartományában ő volt a király, csak Rohanban nem; mert megerősítette Éomert Cirion adományában, Éomer pedig újra letette Éorl esküjét. Tudták ugyanis, hogy Szauron ugyan letűnt, de a sok gyűlölség és gonoszság, amit ő szított, nem halt meg, és még sok ellenséget kell legyőzniök, hogy a Fehér Fa békében viruljon. És bárhová ment Elesszár király, Éomer király mindig vele tartott; és Rhun tengerén túl meg a Délvidék távoli földjein sokszor feldübörgött a rohani lovasság, és a Fehér Lóval díszített zöld zászlót sokfelé meglobogtatta a szél, mielőtt Éomer megöregedett volna.
|